|
2022-11-29 22:30:30, kedd
|
| |
| |
MIÉRT DRÁGUL SOKKAL JOBBAN MAGYARORSZÁGON AZ ÉLELMISZER, MINT BÁRHOL MÁSHOL?
Miért drágul sokkal jobban Magyarországon az élelmiszer, mint bárhol máshol?
Sokat olvashatunk a romló cserearányokról, a forint devizapiaci mélyrepüléséről, a szektorális különadók és az ársapkák piactorzító hatásairól.
Én egy kicsit máshol, a reálgazdaságban kerestem - és találtam - további okokat.
A magyar élelmiszer-kiskereskedelemben a külföldi többségi tulajdon részaránya 2021-ben a KSH adatai szerint 67% volt. Ez - az élelmiszer-kiskereskedelem - a gazdaság egyik olyan szektora, amelyben nemhogy növelni nem sikerült a hazai tulajdont, de csökkent 2010 óta. Annak ellenére, hogy a kormányzat - nem kevés hazai és külföldi kritikát bezsebelve e törekvéséért cserébe - vállaltan támogatni igyekszik a gazdaságban a hazai tulajdon térnyerését.
Magyarországon a rendszerváltozáskor három nagy élelmiszer-lánc volt: a Csemege, az ÁFÉSZ és a Közért.
A rendszerváltozást követően a nagy élelmiszerláncokat privatizálták (eladták a nyugati láncoknak), plusz megjelentek az “éjjelnappalik", a kisebb - rendszerint családi tulajdonban lévő - boltok. Ezzel párhuzamosan megjelentek a nagy nyugati mallok: Tesco, Auchan, Metro. A hirtelen bekövetkezett mennyiségi növekedést követően a kilencvenes évek közepén - a Bokros-csomag hatására bekövetkezett kereslet-szűkölés miatt is - egy konszolidáció (csökkent a boltok száma és alapterülete), majd a kétezres évektől egy fokozott piaci koncentráció (a kicsik eltűnése a nagyok rovására) volt megfigyelhető.
Ma a piacot nagyobbrészt a külföldi multik uralják - az élelmiszer-házhozszállításban szinte kizárólagosan.
Ide úgy jutottunk, hogy a külföldi nagy cégek a hazaiaknál jóval hamarabb rájöttek - és megfelelő tőkével meg is tudták valósítani az ötletet -, hogy a piacot úgy tudják hatalmuk alá keríteni, ha a teljes ellátási láncot a kezükbe veszik. Ezért a kétezres évektől vettek (vagy építettek) vágóhidat, malmot, csomagolóüzemet, tésztasütödét, stb., annak érdekében, hogy a kínálati vertikumot minél szélesebben saját, vagy - ahol a vétel nem volt megoldható, vagy nyereséges, ott - bérgyártásban készülő termékekkel tudják lefedni.
Ez a tevékenységük mára odáig terjedt, hogy gyakorlatilag az alapanyag-felvásárlásig nyúlik a befolyásuk.
A hazai kereskedelmi láncok részben későn kapcsoltak, részben pedig hiányzott mögülük a tőke, valamint azok a Nyugatról átvett, korszerű (legalábbis a haszon maximalizálásához elengedhetetlenül szükséges) piaci ismeretek, amelyek a multiknál házon belül megvoltak.
A piaci viszonyokat ezért mára nem csak a kiskereskedelem, de a termelői felvásárlási árak befolyásolásában is - meghatározó módon - dominálják.
Ez azt jelenti, hogy alacsonyan tudják tartani a felvásárlási árakat, míg - megfelelő hazai konkurencia nélkül - bármeddig emelhetik az árakat. Az áremelés mértéke nem a konkurenciától való félelem függvénye - azaz nem emelek bizonyos mértéknél többet, mert a vevőm átpártol a szemben lévő bolthoz -, hanem a vásárlóerőé - azaz, hogy meddig lesz elég pénzük az embereknek megfizetni a megemelt árakat. És mivel az élelmiszer - az energiához hasonlóan - alapvető szükséglet, itt is a végletekig el lehet menni.
A napokban jött szembe az interneten egy fotomontázs arról, hogy a felvidéki Tescoban pont feleannyiba kerül a tészta, mint az itthoniban. Egy másik, szintén egy hasonló megerősítése egy Angliában élő, de az elmúlt napokban idehaza tartózkodó hölgy ismerősöm személyesen szintén
ezt említette, hogy megrőkönyödve tapasztalta, hogy idehaza a Tescó jóval drágább, mint Angliában.
Hiszem is meg nem is, mégis én úgy látom, hogy a legnagyobb hiba az árrendszerünkben keresendő. amikor is még a rendszerváltozás előtti utolsó évben, az akkori Németh Miklós kormány megszüntette a hatósági árat és a maximált árat és bevezette a szabad árat a magyar termékforgalmazásban és ezzel az un "piaci árak" bevezetésével szabad utat engedett az árfelhajtó manipulációknak. Még a 89-es években, mint árszakértő végeztünk előzetes számitásokat a gyártókkal közösen, sajnos a szabad ár bevezetése számításaink szerint 30 - 50% árnövekményt jelentett. Persze ez senkit sem érdekelt akkor, a nagyobb "harács" reménye az érdekelteknek valószínűleg sokkal szimpatikusabb volt!
Nem vagyok benne biztos, hogy jól gondolom, de valahogy úgy érzem, ezen a területen a fogyasztóvédelemnek, ha ilyen van még egyáltalán Magyarországon, lenne sok-sok tennivalója.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életmód |
|
|
|
Címkék: befolyásolásában, árrendszerünkben, rendszerváltozás, kiskereskedelem, mélyrepüléséről, cserearányokról, csomagolóüzemet, reálgazdaságban, manipulációknak, szimpatikusabb, konkurenciától, magyarországon, konszolidáció, bérgyártásban, bekövetkezett, megfigyelhető, tésztasütödét, felvásárlásig, tevékenységük, kizárólagosan, gyakorlatilag, éjjelnappalik, bevezetésével, érdekelteknek, privatizálták, megrőkönyödve, számitásokat, felvásárlási, számításaink, törekvéséért, kereskedelmi, nagyobbrészt, megerősítése, koncentráció, valószínűleg, párhuzamosan, romló cserearányokról, forint devizapiaci, szektorális különadók, ársapkák piactorzító, kicsit máshol, reálgazdaságban kerestem, külföldi többségi, gazdaság egyik, hazai tulajdont, kormányzat –, hazai tulajdon, rendszerváltozást követően, nyugati láncoknak, kisebb –, nagy nyugati, hirtelen bekövetkezett, MIÉRT DRÁGUL SOKKAL JOBBAN MAGYARORSZÁGON AZ ÉLELMISZER, MINT BÁRHOL MÁSHOL, Németh Miklós,
|
|
Offline
